A fogyasztók adott helyre és időszakra vonatkozó, vízhasználatra irányuló szándéka.

A vizek többletéből vagy hiányából származó kár.

A mesterséges állóvizeket, a víztározókat az ember meghatározott cél érdekében hozza létre. Megkülönböztetünk síkvidéki, dombvidéki és hegyvidéki tározókat, melyekre a befogadó képesség a jellemző. Rendeltetésük szerint lehetnek mezőgazdasági (öntözési, halastó), ipari, ivóvíz-ellátási, vízkárelhárítás (árvíz, belvíz), energetikai, hajózási és üdülés célú tározók.

A vízválasztó két szomszédos vízfolyás, folyórendszer, tó, tenger vagy óceán vízgyűjtő területe közötti határvonal, a terület vizei ettől a vonaltól két oldalra áramlanak a két vízgyűjtő mélyebben fekvő területei felé. Megkülönböztethetünk felszíni és felszínalatti vizekre vonatkozó vízválasztót.

A síkvidéki víztározás, tágabb értelemben a belvízgazdálkodás fontos eszköze a belvízvisszatartás és a belvíztározás. Előbbi azt jelenti, hogy egy adott területre lehullott csapadék visszatartásra kerül az arra alkalmas helyen, utóbbi alatt a vízgyűjtőterületről levezetett belvíz tározása értendő. Mindkét esetben sokoldalú vízügyi, műszaki mezőgazdasági tevékenység együttes, összehangolt megvalósításáról van szó.