Alkalmazkodás. Olyan tevékenységek, amelyekkel csökkentjük az érezhető vagy várható éghajlatváltozással szembeni sérülékenységünket.

A kitettségre adott válasz: mennyire képes az ország, gazdasági ágazat, társadalmi csoport kivédeni a káros hatásokat. Az alkalmazkodási képességet meghatározza a gazdasági helyzet, a technológiai fejlettség, az információ, az infrastruktúra, a társadalom tudásszintje és képességei, a helyi és regionális szintű társadalmi és intézményi berendezkedés, valamint a tágabb értelemben vett társadalmi-gazdasági és politikai folyamatok.

Mederben vagy földfelszíni mélyedésben levő, lefolyástalan vagy természetes úton, illetve mesterségesen szabályozott, időszakos lefolyású víztömeg. Állóvíz a tó, mocsár, láp, halastó, tározó, horgásztó, üdülő tó.

Az éghajlatváltozás beépítése a tervezésbe (pl. a projekttervezés, a beruházások, üzemeltetés során).

Az a terület, melyet a folyó árvizei az árvízvédelmi művek megléte nélkül elöntetnének. Az ártérnek azt a részét, melyet az ármentesítő művek védenek, mentesített ártérnek nevezzük. Az árvízvédelmi művekkel védett ártér a nyílt ártér. A töltések előtti nyílt ártér a hullámtér.

A folyó vagy vízfolyás középvízi medrének partélét meghaladó, illetve középvízi medréből kilépő víz.

Nagy hőséggel párosuló hosszan tartó csapadékhiány.

Belvíz akkor keletkezik a talaj felső rétegében, ha a talaj szabad pórusai vízzel telítődnek, jellemzője, hogy helyben képződik a kedvezőtlen meteorológiai és vízjárási tényezők hatására: hirtelen hóolvadásból, csapadéktevékenységből, de keletkezhet magas talajvízállásból is, amikor a talajvíz kilép a felszínre.

A belvíz összegyűjtése és az elvezetendő csúcsvízhozamok mérséklése, vagy későbbi hasznosítása céljából. A síkvidék viszonylag mélyebb lapályai, továbbá a folyók árvízvédelmi töltésen kívülre került holtágai jöhetnek számításba belvíztározóként.

Biológiai sokféleség. A fogalom több szinten értelmezhető, egyaránt jelenti a Földön előforduló élőhelyek sokféleségét, a fajok összességét, a fajon belüli genetikai változatosságot.

A légkörből aláhulló cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú vízrészecske, amely eléri a föld felszínét. Valamely helyen meghatározott nagyságú gyűjtőedény felületén felfogott vízmennyiség. Lehet: eső, ónos vagy olmós eső, jégeső, harmat, köd, jég, hó, zúzmara.

Egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízi-létesítmény.

A szennyvizek és a csapadék vizek elvezetését szolgáló rendszerek. Egyesített rendszerben a szennyvizet és a csapadékvizet közös zárt hálózaton vezetik el. Elválasztó rendszerben külön zárt hálózat vezeti le a szennyvizet és külön hálózat a csapadék vizet.

Egy hosszabb időszak (min. 30 év) időjárási átlaga.

A hőmérséklet vagy csapadék értékek éves ingadozása az átlag értékekhez képest. Az éghajlat változékonysága nem egyenlő az éghajlatváltozással.

Az a kár, amelyet az éghajlati eredetű veszélyek okoznak. Másképp megfogalmazva, a hatás a sérülékenység látható, érzékelhető következménye.

Az időjárási átlagokban, extrém eseményekben és az éghajlat változékonyságában hosszútávon bekövetkező változás.

Az éghajlati rendszer belső változékonyságának jelensége, mely az óceán és a légkör kölcsönhatása révén alakul ki. A 3-7 évente ismétlődő jelensége elsősorban az alacsony földrajzi szélességeken jelentkezik. Két szélső állapota az El Niño (meleg) és a La Niña (hideg) fázis. El Niño időszakokban Dél-Amerika partjai mentén a szokásosnál melegebb az óceán vize, míg La Niña idején az átlagosnál jóval hűvösebb.

Az érzékenység a hatásokkal szemben mutatott társadalmi, gazdasági, politikai, intézményi, kulturális reakciók összessége.

Mesterségesen kialakított és növényzettel beültetett mélyebben fekvő felület a talajban, amelynek célja az esővíz felfogása, ideiglenes tárolása és szűrése.

A földfelszín alatt, a talajban és a kőzetekben levő víz. A víztározó képződmény szempontjából: van talajvíz, rétegvíz, karsztvíz, hasadékvíz, parti szűrésű víz. A víz eredete szempontjából van vadózus víz, fosszilis víz, juvenilis víz.

A szárazföld felszínén lévő víz.

A földfelszín és az óceánok átlaghőmérsékletének az elmúlt évtizedek alatt megfigyelt emelkedését írja le. Alapvető különbség a globális felmelegedés és a klímaváltozás fogalmának jelentésében, hogy míg a klímaváltozás (lásd éghajlatváltozás) főként a természetes folyamatokat írja le, addig a globális felmelegedés elsősorban az ember által okozott változásokat foglalja össze.

Valamely vízrajzi elem idősorából a megadott értékközbe eső adatok száma darabszámban vagy a vizsgált összes adat százalékában megadva.

A környezeti elemekben megengedhető, illetve eltűrt szennyezőanyag koncentrációk. A határértékek megállapítását befolyásolják a társadalmi, a gazdasági és a környezetvédelmi körülmények.

Az emberi tevékenység során bekövetkező váratlan, hatásában jelentős, nem szándékosan okozott esemény, amely veszélyezteti az emberi egészséget vagy a környezetet.

Olyan alkalmazkodási intézkedés, amely a sérülékenység erősödéséhez vezet hosszú távon, vagy akár azonnal is össztársadalmi szinten.

Hőhullámos napnak nevezzük, amikor a napi átlaghőmérséklet nem süllyed 25 °C alá. Ez a hőségriasztás első fokozata.

A folyónak olyan mellékága, amely a főmederrel nem vagy csak egyik végén függ össze, és vize nem vagy csak időszakosan keveredik élővízzel. Holtág keletkezhet természetes úton - túlfejlett kanyarok levágódása -, valamint szabályozási beavatkozások eredményeképpen.

A légkör pillanatnyi állapota és állapotának időbeni alakulása valamely adott térségben. Másképp megfogalmazva a hőmérséklet, a felhőzet, a csapadék, a szél egymással és a környezettel kölcsönhatásban álló rendszere egy adott helyen, egy rövidebb időszakban (néhány órától néhány napig).

A vízgyűjtőn folytatott tevékenységek, azok vízigényének a vízkészletekkel és a hidrológiai folyamatokkal történő összehangolása térben és időben. Az integrált vízgazdálkodás legfontosabb eszköze a feltáró, elemző tervezés.

Idegenhonos özönfaj.

Éghajlatváltozási Kormányközi Testület. 1988-ban megalakult szervezet, amelynek létrehozását az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kezdeményezte, illetve az ENSZ Közgyűlése az éghajlatváltozással foglalkozó határozatában megerősítette. Célja, hogy értékelje és összefoglalja az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket. Saját kutatást nem végez, hanem referált tudományos publikációkat dolgoz fel, és ezek tartalmát jelentéseiben foglalja össze.

A kitettség azt jelenti, hogy milyen hatásokkal, kockázatokkal szemben nincs védettsége a vizsgált területnek/ágazatnak, tehát a fogalom az érintettséggel azonosítható (pl. vízkészletek mennyiségével, időjárási tényezőkkel, gazdasági-társadalmi kerettel kapcsolatban).

Egy közösség által szervezett folyamat, amely a közösség helyi prioritásaira, szükségleteire, ismeretére, kapacitására építve erősíti meg és készíti fel a közösséget az éghajlatváltozás hatásaira.

A vízhozam változása bővizű és kisvizű időszakok szezonális váltakozása formájában. Az ingadozás évenkénti törvényszerűséget követ, azonban az egyes szakaszok időpontja, tartama, valamint vízbősége véletlenszerűen alakul. Ezeket az ismétlődés ismert periodikusságának alapján sem lehet előre látni. A bizonyos időszakonként törvényszerűen ismétlődő kisvizű és bővizű évcsoportok vízhozamának ingadozása tiszta alakban sok éves távlatban nem követhető.

Folyók vagy tavak vízgyűjtőjének részterülete, amelyről felszíni víz formájában víz nem folyik le. Különösen a sík és bemélyedésekkel tagolt vidékek folyóinak vízgyűjtőin fordul elő. Az itt összegyűlő vízmennyiség nagyobb részben elpárolog, kisebb részben pedig a talajvizet táplálja. A lefolyás nélküli terület kiterjedése az év vízbőségének függvényében változhat, csapadékban gazdag időszakokban csökken, csapadékban szegény időszakokban növekszik. Karsztos és erősen repedezett kőzetű vidékeken is előfordulhat.

A vízfolyást vagy állóvizet magába foglaló természetes mélyedés vagy kiépített terepalakulat, amelyet meghatározott partvonalig a víz rendszeresen elborít.

Az aszálykárok kivédésének egyik leghatékonyabb eszköze. Komplex tevékenység, amellyel a talajok termőképességének megóvása, illetve javítása biztosítható. Alapjaiban egyrészt agronómiai és agrotechnikai, másrészt műszaki tevékenységet tartalmaz.

Kibocsátás csökkentés. Olyan tevékenységek, amelyekkel az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkenthetjük vagy az azok megkötésére és tárolására alkalmas élőhelyeket erősítjük.

Valamely környezeti elem (pl. víz, talaj, levegő stb.) mindenkori állapotának és igénybevételének (beleértve a szennyezést is) megismerésére, illetőleg az állapotváltozás nyomon követésére szolgáló mérő-, megfigyelő-, észlelő- és ellenőrző hálózat az adatok mérésével, gyűjtésével, feldolgozásával, nyilvántartásával és értékelésével együtt.

Országos Közegészségügyi Intézet egy közegészségüggyel foglalkozó intézmény, mely méri és vizsgálja a környezeti szennyezőket. Az Országos Közegészségügyi Intézet elnevezése 2018. október 1. napján Nemzeti Népegészségügyi Központra változott.

Országos Közegészségügyi Központ, amely 2017. április 1-jével szűnt meg. Az OKI és az OKK feladatait integrálták a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) jogkörébe, az NNK jogelődje.

A természeti adottságok és az ökoszisztéma szolgáltatások felhasználása annak érdekében, hogy az emberek alkalmazkodni tudjanak az éghajlatváltozás hatásaihoz.

A felszíni és felszín alatti vizek minőségét, öntisztuló képességét, illetve felhasználhatóságát, a vízi ökoszisztémák életfeltételeit veszélyeztető vagy jelentős mértékben korlátozó - esetleg az élőlények pusztulását okozó - kibocsátások (emissziók). Ezek jellemzője, hogy kialakulásuk gyors, váratlan, előre nem jelezhető időpontban jelentkezik.

Adott rendszer érzékenysége és hajlama az éghajlat változása, változékonyága és szélsőségei kedvezőtlen hatásaira, a védekezési és alkalmazkodási képesség hiánya.

A tárgyakon és a környezetben lévő mikrobák számának mosó- és tisztítószerek segítségével történő csökkentése. Az ENSZ Közgyűlése fontos mérföldkőként, 2010. július 28-án határozatában alapvető emberi jogként ismerte el a tiszta vízhez és a megfelelő szanitációhoz (szennyvízelhelyezéshez) jutás jogát. Magyarország 2001-ben ratifikálta a Víz és Egészség Jegyzőkönyvet. Szakmai anyagokban ezért a szanitáció fogalma sok esetben azonosul a szennyvízkezelés fogalmával és intézkedéseivel is (egyedi, vagy közüzemi gyűjtés, kezelés, tisztítás, hasznosítás).

A földbe szivárgott felszíni víz(beszivárgás), amely szintén felszíni vízként lép ki a forrásokban vagy a kutakban.

A szakirodalom a természetes körülmények között történő nyílt vízi "tárolást" nevezi tározásnak (pl. mesterséges tavak). A tárolás kifejezés a mesterséges, zárt medencék, víztornyok esetében használatos.

Tartós hőhullámos napoknak nevezzük, ha legalább három napig a középhőmérsékletet nem süllyed 27 °C alá.

Tónak nevezzük azokat a mélyebb, tengerrel összeköttetésben nem lévő, vízfolyásokból vagy fenékforrásból táplálkozó állóvizeket, amelyekbe a növényzet a kifejlődést gátló nagy vízmennyiség miatt egyáltalán nem vagy csak a tómeder part menti sekélyebb résein és az eseteges szigeteken telepszik meg.

A természetes vízmegőrzési intézkedések (NWRM=Natural Water Retention Measures) olyan többfunkciós intézkedések, amelyek célja a vízkészletek védelme és kezelése természetes eszközök és eljárások alkalmazásával, ezáltal ún. zöld infrastruktúra felépítése, például az ökoszisztéma helyreállításával és a földhasználat megváltoztatásával. Az NWRM jó lehetőséget kínál többfajta előny megszerzéséhez, beleértve az árvíz kockázatának csökkentését, a vízminőség javítását, a felszín alatti vizek újratöltődését és az élőhelyek fejlesztését. Továbbá, hozzájárul olyan alapvető EU-s politikák céljainak megvalósításában, mint a VKI (Víz Keretirányelv), az ÁKI (Árvízkockázat-kezelési Irányelv) vagy az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelv.

A levegő hővisszatartó, hőtároló képességén alapuló jelenség. Lényege, hogy a Napból érkező rövidhullámú sugarakat a légkör jól átengedi, ezeket a felszín elnyeli és ezáltal felmelegszik. A felmelegedett felszín az alacsonyabb hőmérséklete miatt hosszúhullámú sugárzást bocsát ki, amivel szemben a légkör nagy mértékben elnyelőképes. Így a kisugárzott hőmérséklet jelentős részét a légkör visszatartja. Nem maga a levegőanyag, hanem annak vízgőz és egyéb anyagtartalma (pl. CO2) idézi elő az üvegházhatást. Az üvegházhatású gázok olyan gázhalmazállapotú anyagok, amelyek a légkörbe kerülve az üvegházhatás előidézéséért felelősek. Ezek lehetnek egyrészt természetben előforduló, másrészt antropogén eredetű, azaz emberi tevékenységből származó gázok is. Üvegházhatású gáz például a vízgőz, szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, de a mesterséges klórozott, fluorozott szénhidrogének, és a kén-hexafluorid is ide sorolható.

A villámárvizek általában hegy és dombvidéki területeken alakulnak ki, gyors lefolyásúak, a konvektív viharok (heves zivatarok, felhőszakadások) kísérőjelenségei. A jelenség meghatározója a rövid idő alatti (akár 10 perctől 6 óráig terjedő időintervallumban) nagy mennyiségű vízszállítás – kis keresztmetszeten. Természetükből, dinamizmusukból adódóan rövid idő alatt jelentős kárt okozhatnak az infrastruktúrában, épületekben és a mezőgazdasági termelésben is.

A vis maior kifejezés természeti vagy emberi eredetű „ellenállhatatlan erőt” jelent, amely abszolút jellegű, azaz az emberek számára elérhető eszközökkel nem hárítható el. Előre nem látható külső körülmény, akadály.

A természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való optimális összehangolására irányuló tervszerű tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység; a vizek hasznosítása, hasznosítási lehetőségeinek megőrzése, a vizek kártételei elleni védelem és védekezés.

A földfelszínnek az a része, amelyről valamely fő vízfolyás az összes lefolyó vizet összegyűjti, az adott vízfolyás vízgyűjtő területe.

A folyók, csatornák, csővezetékek, kutak stb. szolgáltatta vízmennyiség, illetőleg víznyerési lehetőség.

A fogyasztók adott helyre és időszakra vonatkozó, vízhasználatra irányuló szándéka.

A vizek többletéből vagy hiányából származó kár.

A mesterséges állóvizeket, a víztározókat az ember meghatározott cél érdekében hozza létre. Megkülönböztetünk síkvidéki, dombvidéki és hegyvidéki tározókat, melyekre a befogadó képesség a jellemző. Rendeltetésük szerint lehetnek mezőgazdasági (öntözési, halastó), ipari, ivóvíz-ellátási, vízkárelhárítás (árvíz, belvíz), energetikai, hajózási és üdülés célú tározók.

A vízválasztó két szomszédos vízfolyás, folyórendszer, tó, tenger vagy óceán vízgyűjtő területe közötti határvonal, a terület vizei ettől a vonaltól két oldalra áramlanak a két vízgyűjtő mélyebben fekvő területei felé. Megkülönböztethetünk felszíni és felszínalatti vizekre vonatkozó vízválasztót.

A síkvidéki víztározás, tágabb értelemben a belvízgazdálkodás fontos eszköze a belvízvisszatartás és a belvíztározás. Előbbi azt jelenti, hogy egy adott területre lehullott csapadék visszatartásra kerül az arra alkalmas helyen, utóbbi alatt a vízgyűjtőterületről levezetett belvíz tározása értendő. Mindkét esetben sokoldalú vízügyi, műszaki mezőgazdasági tevékenység együttes, összehangolt megvalósításáról van szó.