Alkalmazkodás. Olyan tevékenységek, amelyekkel csökkentjük az érezhető vagy várható éghajlatváltozással szembeni sérülékenységünket.

A kitettségre adott válasz: mennyire képes az ország, gazdasági ágazat, társadalmi csoport kivédeni a káros hatásokat. Az alkalmazkodási képességet meghatározza a gazdasági helyzet, a technológiai fejlettség, az információ, az infrastruktúra, a társadalom tudásszintje és képességei, a helyi és regionális szintű társadalmi és intézményi berendezkedés, valamint a tágabb értelemben vett társadalmi-gazdasági és politikai folyamatok.

Mederben vagy földfelszíni mélyedésben levő, lefolyástalan vagy természetes úton, illetve mesterségesen szabályozott, időszakos lefolyású víztömeg. Állóvíz a tó, mocsár, láp, halastó, tározó, horgásztó, üdülő tó.

Az éghajlatváltozás beépítése a tervezésbe (pl. a projekttervezés, a beruházások, üzemeltetés során).

Az a terület, melyet a folyó árvizei az árvízvédelmi művek megléte nélkül elöntetnének. Az ártérnek azt a részét, melyet az ármentesítő művek védenek, mentesített ártérnek nevezzük. Az árvízvédelmi művekkel védett ártér a nyílt ártér. A töltések előtti nyílt ártér a hullámtér.

A folyó vagy vízfolyás középvízi medrének partélét meghaladó, illetve középvízi medréből kilépő víz.

Nagy hőséggel párosuló hosszan tartó csapadékhiány.

Belvíz akkor keletkezik a talaj felső rétegében, ha a talaj szabad pórusai vízzel telítődnek, jellemzője, hogy helyben képződik a kedvezőtlen meteorológiai és vízjárási tényezők hatására: hirtelen hóolvadásból, csapadéktevékenységből, de keletkezhet magas talajvízállásból is, amikor a talajvíz kilép a felszínre.

A belvíz összegyűjtése és az elvezetendő csúcsvízhozamok mérséklése, vagy későbbi hasznosítása céljából. A síkvidék viszonylag mélyebb lapályai, továbbá a folyók árvízvédelmi töltésen kívülre került holtágai jöhetnek számításba belvíztározóként.

Biológiai sokféleség. A fogalom több szinten értelmezhető, egyaránt jelenti a Földön előforduló élőhelyek sokféleségét, a fajok összességét, a fajon belüli genetikai változatosságot.

A légkörből aláhulló cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú vízrészecske, amely eléri a föld felszínét. Valamely helyen meghatározott nagyságú gyűjtőedény felületén felfogott vízmennyiség. Lehet: eső, ónos vagy olmós eső, jégeső, harmat, köd, jég, hó, zúzmara.

Egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízi-létesítmény.

A szennyvizek és a csapadék vizek elvezetését szolgáló rendszerek. Egyesített rendszerben a szennyvizet és a csapadékvizet közös zárt hálózaton vezetik el. Elválasztó rendszerben külön zárt hálózat vezeti le a szennyvizet és külön hálózat a csapadék vizet.

Egy hosszabb időszak (min. 30 év) időjárási átlaga.

A hőmérséklet vagy csapadék értékek éves ingadozása az átlag értékekhez képest. Az éghajlat változékonysága nem egyenlő az éghajlatváltozással.

Az a kár, amelyet az éghajlati eredetű veszélyek okoznak. Másképp megfogalmazva, a hatás a sérülékenység látható, érzékelhető következménye.

Az időjárási átlagokban, extrém eseményekben és az éghajlat változékonyságában hosszútávon bekövetkező változás.

Az éghajlati rendszer belső változékonyságának jelensége, mely az óceán és a légkör kölcsönhatása révén alakul ki. A 3-7 évente ismétlődő jelensége elsősorban az alacsony földrajzi szélességeken jelentkezik. Két szélső állapota az El Niño (meleg) és a La Niña (hideg) fázis. El Niño időszakokban Dél-Amerika partjai mentén a szokásosnál melegebb az óceán vize, míg La Niña idején az átlagosnál jóval hűvösebb.

Az érzékenység a hatásokkal szemben mutatott társadalmi, gazdasági, politikai, intézményi, kulturális reakciók összessége.

Mesterségesen kialakított és növényzettel beültetett mélyebben fekvő felület a talajban, amelynek célja az esővíz felfogása, ideiglenes tárolása és szűrése.